3 dolog, 3 ázsiai ország: ennél jóval többet is tanulhatunk tőlük, de ha már csak egy új szokást, üdítő gondolatot magaddal viszel a 3 közül, már hatalmas változásokat idézhetsz elő az életedben.
Imádok utazni, és ha már messzire utazom, akkor legkedveltebb úticélom Ázsia. Leginkább azokat az utakat szeretem, ahol alkalmam nyílik betekinteni a helyiek életébe, akár meg is ismerkedni közülük néhánnyal és kicsit az ő szemükkel látni a világot. Balin, Japánban és Vietnámban is volt erre lehetőségem, és ezek az emlékek, érzések azóta is velem vannak. Elmesélek 3 történetet – hogy mi az, amit ezekből te magaddal viszel, rád bízom 🙂
Bali: a közösség ereje
Életem egyik legjobb döntése volt, amikor egy folyó mentén biciklizve a férjemmel, megálltunk egy kis turistainformációs pont előtt és megbeszéltük az ott várakozó fiatal sráccal, Rudival (tényleg így hívták), hogy elvisz minket egy fél napos gyalogtúrára a folyóvölgybe. Miközben a lélegzetelállító tájban gyönyörködtünk, rengeteget mesélt nekünk a balinéz kultúráról, sőt, saját családjáról és falujáról is. Utóbbiról kiderült, hogy nincs is messze, és egyszer csak ott találtuk magunkat egy hatalmas banyan fa alatt, mely szinte az egész falu fölé magasodott, és Sam beinvitált minket a fallal körülvett otthonába. A falon belül több ház is volt, mind egy-egy családtagé (mint később megtudtam, az ilyen közösségeket banjar-nak hívják). Leültettek minket a verandán, és miközben kókusztejet szürcsölgettünk, Sam bemutatta nekünk a feleségét, a nemrég született babájukat és az anyukáját is. A baba még csak pár hete született, de a nap nagy részében a nagymama hordozta és gondozta, hogy a fiatal anyuka jobban tudja végezni a ház körüli teendőket. Náluk természetes, hogy együtt él a tágabb család, szinte egy külön kis faluban a falun belül. Egymást támogatva, megosztva a terheket és az ünnepek örömét. A balinéz családok minden egyes tagja fontos és értékes része a közösségnek.
Japán: a szertartások fontossága
Ha ezt a két szót, hogy Japán és szertartás meghallod, bizonyára a teaszertartásokra asszociálsz. De az japánok életében sok más területén is felfedezhetőek a kis szertartások, lelassulások, a pillanat megélése.
Képzeld el, hogy hazaérsz hajnalban egy jó kis buliból. Farkas éhes vagy, ezért kinyitod a hűtőt, és gyorsan bekapsz pár dolgot, ami a kezed ügyébe kerül, majd bedőlsz az ágyba. Mi is ezt terveztük Ágival, akivel japán szakosként egy hónapot töltöttünk Japánban és egy jól sikerült tokiói buli után egyik barátunk, Kame (igazán mini) lakására mentünk aludni. De amint beléptünk, Kame ment is a konyhába, ahova csak egy fő fért be, minket pedig a nappali-hálóban ültetett le. Nem telt el negyed óra, és egy olyan terülj-terülj asztalkámat varázsolt elénk, hogy el sem hittük. Sok kis tálkában mindenféle finomságból lehetett csipegetni, miközben az este élményeiről beszélgettünk. Ez a hajnali étkezés mindig eszembe jut, amikor csak úgy a hűtő előtt állva tömnék magamba valamit.
Vietnám: gyerekek a szabadban
Igazából nem is vietnámiakról szól ez a történet, hanem az északi hegyekben, a kínai határnál élő hmongokról. A faluban élő nők egy része abból él, hogy éjjel magukra kötik a legkisebb gyereküket, és legyalogolnak a városba a hajnalban érkező turistabuszhoz. Onnan aztán rövidebb-hosszabb alkudozást követően felkísérik a kiszemelteket a falujukba, ahol eltölthetnek néhány éjszakát és élvezhetik a nomád életet. Két napot mi is eltöltöttünk így velük. Amikor a szálláshoz értünk (az itteni istállókhoz hasonló épület volt), és az egész odavezető út alatt is rengeteg gyerekkel találkoztunk, akik csapatokba verődve, a nagyobbak irányítása alatt szaladgáltak a hegyi falvak között és próbálták eladni a saját készítésű kis csecsebecséiket. A házunk udvarán pedig egy 2 éves forma kisfiú játszott, mindössze egy kis póló volt rajta. A 2 nap alatt, míg ott voltunk, a kisfiú ugyanebben a pólóban játszott kint az udvaron a malacok és egyéb háziállatok közt, néha ledőlt aludni, ahol elálmosodott, vagy a nagyobbak tologatták talicskában az úton. És amikor csak láttuk, fülig ért a szája az egészségtől kicsattanó maszatos kis arcán.
Oszd meg velem a te története(i)d is! Mi volt az az úti élményed, ami valamilyen módon változtatásra, szemléletváltásra ösztönzött?
Facebook oldalamon is megosztok hasonló inspiráló történeteket, csatlakozz hozzám ott is!
Ha pedig változtatni szeretnél valamin, és ebben támogatásra van szükséged, szeretettel várlak egy első, ingyenes beszélgetésre!
